Szülés után kialakult kismedencei süllyedéseknél a spontán regeneráció sok esetben nagyfokú javulást eredményez, így a szülés utáni hónapokban a tünetek fokozatos javulása várható. Ez a javulás a tapasztalatok szerint fokozható illetve meggyorsítható szilikon pesszárium használatával, melynek a kiválasztásában urogynekológus tud segíteni. Későbbi életkorban kialakult süllyedéseknél spontán regenerációra sajnos nem lehet számítani, így ilyen esetben a páciens tüneteinek, élethelyzetének és egészségi állapotának függvényében dönthet műtéti vagy konzervatív terápia mellett. Kezdeti tünetmentes stádiumban elegendő lehet a megfigyelés és a rendszeres kontroll. Amennyiben konzervatív terápia mellett dönt, ez szilikonból készült pesszárium terápiát jelent, a pesszárium formájának és méretének kiválasztása céljából urogynekológus felkeresése javasolt.
A medencefenék fizioterápiája süllyedések esetén elsősorban a szubjektív tünetek csökkentését veszi célba: A süllyedést okozó megnyúlt medencefenéki szalagokat, kötőszöveti lemezeket a medencefenék tornával sajnos nem lehet az eredeti állapotukba visszahozni, izmot nem tartalmaznak, így tornáztatni sem lehet ezeket. Azonban az alátámasztó medencefenéki izomlemez megerősítésével, az izomtömeg növelésével a hüvelyi idegentestérzet csökkenhet, a süllyedés előrehaladása lassulhat, és szülés utáni süllyedés esetén a spontán regeneráció sok esetben felgyorsulhat. Süllyedés esetén a legtöbb esetben javasoljuk a medencefenék tornát, mivel fontos, hogy a pácienseknél a vizelet- és széklettartási funkció javuljon vagy fennmaradjon. A torna személyre szabott kell, hogy legyen, az egyéni betanításhoz megfelelő szakemberre, a szakterületen belül jártas, hüvelyi vizsgálatot végző gyógytornászra van szükség.
Műtét esetén több lehetőség áll rendelkezésre: hüvelyi vagy hason keresztüli, azon belül laparoszkóppal vagy nyitott hasi úton, háló implantátummal vagy anélkül végzett beavatkozások közül választhatunk. Azt, hogy melyik beavatkozás mellett döntünk, befolyásolja a süllyedés komplexitása, a páciens életkora és egészségi állapota illetve a páciens döntése is, mivel bizonyos esetekben több műtéti megoldás is szóba jöhet. Fontos tudni, hogy a rekonstrukciós műtéteknél számolni kell a műtéti típustól és kórképtől függően egy kb. 5-30%-os kiújulási rátával, vagyis a műtét nem minden esetben nyújt végleges megoldást.
Műtétet követően javasoljuk a medencefenék fizioterápiájának folytatását a kontinencia funkciók javítása vagy fenntartása, illetve a stabilabb medencefenéki izom alátámasztás elérése vagy fenntartása érdekében.