A szülési idegsérülések vizsgálatánál alapvető fontosságú, hogy a medencefenék megfelelő működéséhez nemcsak ép izmokra és fasciákra van szükség, hanem jól működő idegi szabályozásra is. A mély medencefenéki izmok és a külső záróizmok működését elsősorban két ideg biztosítja: a nervus pudendus és a levator ani ideg (nerve to levator ani az angol terminológia).
Mindkét ideg a keresztcsonti idegfonatból ered, de eltérő struktúrákat idegeznek be, ezért ezek szülési idegsérülése eltérő tüneteket okozhat.

A pudendus ideg feladata

A pudendus ideg a medencefenék külső, akaratlagosan működő struktúráinak fő idege. Motorosan beidegzi többek között a külső végbélzáróizmot és a külső húgycsőzáróizmot, valamint több felületes gátizmot.
Emellett a gát, a külső nemi szervek és a hüvely alsó szakaszának érző beidegzését biztosítja.

Szülés során a pudendus ideg megnyúlhat vagy átmeneti nagyobb nyomás alá kerülhet a magzati fej által. A legtöbb esetben ez csak átmeneti működészavart okoz, amely hónapok alatt javul.

Milyen tünetek jelentkezhetnek?

– gyenge vagy hiányzó záróizomkontrakció
– vizelet- vagy székletinkontinencia
– csökkent érzet a gát vagy a külső nemi szervek területén
– gyengébb szorítóképesség

Ritkább esetben a pudendus ideg szülési sérülése krónikus fájdalmat is okozhat. Ez az úgynevezett pudendus neuralgia, amelyre jellemző lehet:

– égő vagy szúró gáti fájdalom
– fájdalom üléskor
– dyspareunia

Fontos azonban, hogy a szülés utáni pudendus idegsérülés nem fájdalommal, hanem inkább gyengült izomműködéssel jelentkezik.

A levator ani ideg feladata

A mély medencefenéki izmok, különösen a levator izomkomplex fő motoros beidegzését a levator ani ideg (nerve to levator ani) biztosítja, mely közvetlenül a negyedik és ötödik keresztcsonti idegből ered.

A levator ani kulcsszerepet játszik a:

– kismedencei szervek támasztásában
– a hüvely körüli izmok emelésében, szorításában
– a medencefenéki izomzat alaptónusának fenntartásában

Ha a levator ani ideg megnyúlik, az izmok nehezebben vagy egyáltalán nem aktiválhatók akaratlagosan, még akkor sem, ha az izmok anatómiailag épek.

Ennek következménye lehet:

– gyenge vagy hiányzó hüvelyi szorítás
– csökkent medencefenéki izomtónus
– csökkent szexuális érzet
– hüvelyi húzóérzet

A levator ani ideg sérülése ritkán okoz krónikus fájdalmat, mert elsősorban mozgató ideg. Ha a levator területén fájdalom jelentkezik, az általában inkább izomspazmus vagy myofascialis eredetű, például túlműködő medencefenék esetén.

Mit jelent, ha a végbélzáróizom jól szorít, de a levator izomkomplex nem?

Vizsgálat során előfordulhat, hogy a páciens jól kontrahálja külső végbélzáróizmot, miközben a levator ani nem aktiválódik, és a hüvely nem emelkedik. (Ezeket az izmokat nem lehet külön szorítani, szinkronban mozognak.)

Ez arra utalhat, hogy a pudendus ideg működése megfelelő, miközben a levator ani izom nem kerül aktiválásra. Ennek több oka lehet:

– a levator ani idegi működésének zavara
– a levator izom aktiválási nehézsége, mely tanulható
– a levator izom meggyengülése vagy kifáradása pl. krónikus izomfeszülés miatt

Mikor nem derül ki az akaratlagos szorítás hiánya?

Sok nőnél az akaratlagos medencefenéki szorítás hiánya hosszú ideig rejtve maradhat.

Ha az anatómiai viszonyok kedvezőek, vagyis:

– az izmok és fasciák épek
– a kontinenciafunkciók jók
– a hüvelytágasság anatómiailag megfelelő,

akkor a medencefenék passzív tartómechanizmusai gyakran kompenzálják az aktív izomműködés hiányát. Ilyenkor a probléma csak akkor kerülne felszínre, ha a páciens csökkent kontinenciafunkciót vagy csökkent szexuális érzetet tapasztalna.

A fizioterápia szerepe

Amikor ilyen panaszok miatt medencefenék-fizioterápia indul, az első és legfontosabb kérdés, hogy miért nem működik az akaratlagos szorítás.

A kezelés elején gyakran segít a vizuális biofeedback, amely segíthet a páciensnek felismerni és aktiválni a megfelelő izmokat, néha ez a kulcs, és utána nagyon eredményesen kezd javulni a szorítási képesség.

Ha azonban az izmok aktiválása biofeedback segítségével sem sikerül, a kezelésben hüvelyi elektrostimuláció (TENS) alkalmazása válhat szükségessé. Ez segíthet az ideg–izom kapcsolat újraaktiválásában.

Fontos tudni, hogy az idegi regeneráció lassú folyamat, ezért a sikeres kezelés is gyakran több hónapos türelmet és kitartást igényel.

Az, hogy mennyire áll helyre a beidegzés és az izomfunkció, egyéni adottságoktól függ, és előre pontosan nem jósolható meg.