A változókorral vagy egy méheltávolítással járó műtétnél sok páciensünkben felmerül a kérdés, hogy minek köszönhető és mi miatt csökkenhet a hüvely megfelelő nedvessége. Ennek a megválaszolásával a hüvelyszárazság élettani háttere is világossá válik.

A hüvely megfelelő nedvességének biztosítását az alábbi élettani folyamatoknak köszünhetjük:

1. Transzszudáció a hüvelyfalból
Ez a legfontosabb és legközvetlenebb forrás. A hüvelyfal ereiből kilépő vérplazmaszűrlet (transzszudátum) átszűrődik a hüvelyhám sejtjein, és nedvesen tartja a nyálkahártyát. Ösztrogén hatására ez a folyamat fokozódik → ösztrogénhiányos állapotban (pl. menopauzában) csökken, ettől a hüvely szárazabb lesz.

2. Cervixnyák (méhnyak mirigyek váladéka)
A méhnyak (cervix) mirigyei nyákot termelnek, főleg az ovuláció körül. Ez a nyák lejut a hüvelybe, és hozzájárul a síkossághoz – de nem ez a fő nedvességforrás a hüvelyen belül, vagyis méheltávolítást követően is megmarad a hüvelyfal megfelelő nedvessége!

3. Bartholin-mirigyek (nagy vestibularis mirigyek)
A Bartholin-mirigyek mélyen, a hüvelybemenet szintjében, a perinealis (gát körüli) zsírszövetben találhatók, de kivezetőcsöveik a kisajkak alsó részén, nagyjából a 4 és 8 óránál nyílnak a hüvelybemenetbe (vestibulumba). Szexuális izgalom során váladékot termelnek, mely segíti a behatolást, de nem tartja nedvesen a hüvelyfalat folyamatosan.

Tehát ez egy összetett folyamat, és elsősorban az megfelelő ösztrogénszintnek. a menstruációs ciklusnak és a jó libidónak köszönhető, ha jól működik.