A puborectalis (levator) izom szülési sérülése – mit jelent valójában, és mikor van jelentősége?

Az utóbbi években egyre többet beszélünk a szülés során kialakuló medencefenéki izomsérülésekről, különösen a levator ani izom külső részét alkotó puborectalis izom leválásáról. Fontos azonban tisztázni, mit jelent ez a gyakorlatban, mikor okoz panaszt, és mikor nincs valódi klinikai jelentősége.

Mennyire gyakori a puborectalis izom sérülése?
A puborectalis izom a hüvelyi szülés kitolási szakában részlegesen vagy teljesen leválhat a szeméremcsontról. A vizsgálatok alapján valamilyen mértékű izomleválás a nők 20–30%-ánál kimutatható. Ez tehát kifejezetten gyakori jelenség.

Milyen tüneteket okozhat?
Az esetek nagy részében teljesen tünetmentes. Amennyiben mégis okoz panaszt, az leginkább a következő formában jelentkezik:

-a hüvelybemenet vagy a hüvely tágabb érzete,

-csökkent vagy hiányzó „szorító” érzés a hüvelyben.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem mindenkinél jelennek meg, és sok nő soha nem is tudja meg, hogy ilyen sérülése keletkezett.

Betegségnek számít?
Nem. A puborectalis izom szülési sérülését nem tekintjük klasszikus értelemben vett kórképnek vagy betegségnek. Sokkal inkább egy olyan anatómiai tényezőről van szó, amely bizonyos helyzetekben befolyásolhatja a kezelési lehetőségeket és azok hatékonyságát.

Helyreállítható-e műtéttel?
Ez egy kulcskérdés, és a válasz egyértelmű: a puborectalis izom szülés során bekövetkezett leválása műtétileg nem állítható helyre. Az izmot jelen tudásunk, elérhető műtéti technikáink szerint nem lehet visszavarrni a szeméremcsonthoz.

Mikor jelent problémát a puborectalis izom sérülése?
Elsősorban akkor, ha vizelet- vagy székletinkontinencia áll fenn. Egészséges, ép puborectalis izom edzéssel bizonyos mértékig képes kompenzálni más okból kialakuló vizeletinkontinenciát, és kisebb mértékben a székletinkontinenciát is.
Sérült izom azonban kevésbé erősíthető, így ez a kompenzáló képesség csökken.

Ha viszont a kontinencia jó, és más zavaró tünet nincs, akkor a puborectalis sérülésnek nincs gyakorlati jelentősége, és sokszor ki sem derül a létezése.

Mit jelent valójában a „puborectalis műtét”?
Amikor puborectalis műtétről esik szó, az nem az izomleválás helyreállítását jelenti.
Ez a beavatkozás valójában a klasszikus gátplasztika (gátrekonstrukció) része, amelyet évtizedek óta rutinszerűen végzünk.

A gátplasztika célja:

-a gát megerősítése,

-a hüvelybemenet zártabbá tétele,

-a hüvely szűkítése,

-a csökkent szexuális érzet, a „nyitott”, levegős hüvely és a hüvelyi húzó érzés javítása.

Fontos megjegyezni, hogy a gátplasztika nem azonos a szülőszobán ellátott friss gátsérüléssel, hanem egy későbbi rekonstrukciós műtét meggyengült, elvékonyodott, megrövidült vagy deformálódott gát esetén.

Mi történik, ha a puborectalis sérült?
Sérült puborectalis izom esetén a gátplasztika akkor is elvégezhető. A műtét során nem kizárólag ezt az izmot használjuk:
a gát megerősítéséhez további három pár izom, valamint a levator izom mélyebb, ép szakaszai is rendelkezésre állnak.

Ezért:

-a puborectalis sérülése nem akadálya a gátplasztikának,

-időfaktornak nincs jelentősége a műtét szempontjából.

Székletinkontinencia és puborectalis sérülés

Fontos különbséget tenni.
Székletinkontinencia esetén a puborectalist is felhasználó gátplasztika önmagában nem eredményez érdemi javulást. Ép végbélzáróizom mellett a székletkontinencia romlásának oka jellemzően idegi károsodás, nem pedig a puborectalis szülési sérülése.

Ezért a puborectalis izom sérülése önmagában nem indikáció gátplasztikára.

Összefoglalás

A puborectalis izom szülési sérülése jelen műtéttechnikai ismereteink szerint még nem helyreállítható.

A puborectalis felhasználásával végzett klasszikus gátplasztikára akkor van szükség, ha a meggyengült gát:

– csökkent szexuális érzetet,

– nyitott, tág, levegős hüvelyérzést,

– hüvelyi húzó érzést okoz.

Szülés utáni gátplasztikát érdemes akkorra időzíteni, amikor:

– már nem szükséges napi szinten emelgetni a gyermekeket,

– a családtervezés lezárult.

Időfaktor csak a szülés során sérült, szakadt végbélzáróizom helyreállításánál számít, a gátplasztikánál nem.

Ez a szemlélet segít elkerülni a félreértéseket, és reális elvárásokat ad mind a pácienseknek, mind a kezelést végző szakembereknek.